OUI, MADEMOISELLE

Written by Annamária ©

OUI, MADEMOISELLE 2010-2014 · SELFKATALOG 2012-2017




30 May 2010

Don't be shy to wear tulle, look rich and be prideful

A ballet inspirated post. The softest materials, the blandest colours, huge ruffles, tender furs, transparent tulles. It's not classical ballet style, it's the dancer's world through my eyes. When I was pretty young I used to listen classical music and was dancing around my room like a chic ballet dancer. I imagined their world how classy it is. One of my friends said to me that next to his flat there's the Ballet Institution and he use to see the dancers are coming to classes and he said they have That strange walking... So lovely. You know what else I absolutely love and at the same time envy in them? Their prime figure.
Egy balett inspirálta összeállítás. A leglágyabb anyagok, a legszelídebb színek, hatalmas fodrok, gyengéd szőrmék és az áttetsző tüll. Ez nem klasszikus balett stílus, inkább egy elképzelés a táncosok világáról. Amikor nagyon kicsi voltam, klasszikus zenét hallgattam és körbetáncoltam a szobát, mint egy sikkes balett táncos. Mindig elképzeltem milyen előkelő lehet a világuk. Az egyik barátom mesélte, hogy a Balett Intézet mellett lakik és szokta látni, ahogy a táncosok próbára igyekeznek, és hogy van Az a furcsa járásuk... Annyira bájos. És tudod még, mi az amit imádok és egyben irigylek is bennük? A tökéletes alakjuk.

Doesn't she looks like a Dark Queen? In Maison Martin Margiela she has to win. Mrs Pope is the winner of contrasts: dark in her head, white in her heart. The Giorgio Armani Cosmetics top off the look with passion and realistic pulsation. Evil, innocence and desire meets in this portrait.
Hát nem olyan mint egy Sötét Királynő? Egy Maison Martin Margiela-ban persze mindenképp nyernie kell. Miszisz Pápa a kontrasztok győztese: rossz ül az ő gondolataiban, szépség leledzik az ő szívében. A Giorgio Armani Kozmetikumok tetőzik be a látványt, szenvedéllyel és élettel teli lüktetéssel. Gonoszság, ártatlanság és vágy találkozik Camilla Akrans portréján.

Chanel. From the Spring 2010 Couture collection theese 4 costumes are my favourites. The first two are like goodies, they're waiting for to engorge and then sucking them. Ain't? The third reminds me of Audrey Hepburn, and I guess it's not accidental. Metallic glitter and wriggling tulles are friends at Chanel couture. The ideal dresses for a ballet dancer - on the stage or outside it.
Chanel. A Tavasz 2010 Couture kollekcióból ez a négy ruha a kedvencem. Az első kettő olyan mintha cukorkák lennének és csak arra várnának, hogy bekapjuk és szopogassuk őket. Hát de nem? A harmadik Audrey Hepburn-re emlékeztet, de gondolom ez nem véletlen. A metál csillogás és a tekergő tüll pedig jóbarátok a Chanel couture-ben. Az ideális viselet egy balett táncosnak - színpadon vagy azon kívül.


Go on to a "heavier" part. I mean heavier on the materials. Big, prolonged, ground-sweeping tails with plumes, pearls, or gems. Hard to wear them but it worth it. You can be cold as ice it gaves you royal appearance. Don't be shy to wear plumes, look rich and be prideful.
Térjünk rá a "nehezebb" tárgyra. A nehezebben az anyagok súlyát értem. Nagy, elnyúlt, földet seprő uszály tollakkal, gyöngyökkel, ékkövekkel. Nehéz viselni, de megéri. Olyan hideg lehetsz mint a jég, de a királyi megjelenés garantált. Ne legyél szégyenlős, viselj tollat, látszódj gazdagnak és legyél pökhendi.


Let's go to a rehearsal. Girl, shake your leg in the rose tulle mantel by Luisa Beccaria. Dance yourself into a Fellini or a Bertolucci movie, and dance until you fall into a swoon.
Menjünk próbára. Táncolj Luisa Beccaria rózsás tüllben, táncold be magad egy Fellini vagy Bertolucci filmbe, és táncolj, amíg eszméletlenül nem rogysz le a padlóra.

My mom has a big picture-book about Henri de Toulouse-Lautrec's works and I was looking it often when I was a little girl and he has became one of my favourite painters. This painting by him is a new finding for me. It says everthying about ballet: the softness, the beauty, the simplicity and the struggling, too.
Az anyukámnak van egy nagy képeskönyve Henri de Toulouse-Lautrec munkásságáról, amit már kiskoromban is igen gyakran forgattam, így ő lett az egyik kedvenc festőm. Ennek ellenére ez a festmény egy újdonság volt számomra, egy új felfedezés. Úgy érzem, mindent kifejez, amit gondolok a balettről: a puhaságot, a szépséget, az egyszerűséget és a küzdést is.
Henri de Toulouse-Lautrec: Ballerina - The Firs Tutu 1890

Boys are welcomed, too.
A fiúkat is szívesen látjuk.

A dancer after a tiring performance? Yeah, Kate Moss before Juergen Teller's lens definitely looks like the embodiment of something unearthly airiness and delight. Like ballet.
Egy táncos a fárasztó előadás után? Igen, Kate Moss Juergen Teller lencséi előtt határozottan valamiféle megtestesítője a földöntúli könyedségnek és gyönyörnek. Pont, mint a balett.

Sources: Camilla Akrans for Vogue Japan, Heidi Mount by Paolo Roversi for Vogue Russia May 2010, Nicole Kidman in Chanel No 5 ad by Baz Luhrmann, Paolo Roversi for Italian Vogue March 2007, Karlie Kloss by Dusan Reljin for Vogue Germany December 2008, Henri de Toulouse-Lautrec: Ballerina - The Firs Tutu 1890, boy in Dazed & Confused, Kate Moss by Juergen Teller

26 May 2010

What suits for a spacewalk?

Star, galaxy and space images has been a big trend in the last two years. Occurent question, why? I think young people always need a new mania, or a symbol to follow. A galaxy imageis not a usual emblem but it has a purport, leastways something is construe into it. Girls and boys are trying to seem cold, mysterious and unreachable and this characterization completely match to the space theories. Now I chose a few items to describe what this tendency means to me.
This is the most perfect and typical example for my words. A negative space image. This is a work by Saara Lepokorpi in her AW2011 collection. A baggy-sleeved white jacket with zippers, knitters and a negative galaxy. If I had to choose a piece of clothes for this trend, this would be that. Honesty I thought this trend is over soon but seems it reappears in 2011.
A csillag, galaxis és űr képek az elmúlt két évben nagy trendnek számítottak. Felmerül a kérdés, miért? Azt gondolom, a fiataloknak mindig kellett egy új mánia, vagy egy követhető szimbólum. Egy galaxisról szóló kép nem egy tipikus embléma, de meg van a maga jelentése, vagy legalábbis valami belemagyarázható. A fiúk és lányok próbálnak ridegnek, titokzatosnak és elérhetetlennek tűnni, ez a karakterizáció pedig teljesen megfelel az űrről alkotott teóriáinknak. Kiválasztottam néhány dolgot, hogy bemutassam, mit jelent számomra ez a tendencia.
Ez a legjobb és legtipikusabb példa arra, amiről beszéltem. Egy negatív űrnyomat. Ez a kabát Saara Lepokorpi munkája a 2011-es Őszi/Téli kollekciójából. Egy buggyos ujjú fehér dzseki cipzárakkal, kötőkkel és egy galaxis negatív képével. Ha választanom kéne egy ruhát ehhez a trendhez, ez lenne az. Őszintén szólva azt hittem, ez az irányzat hamarosan kifullad, de úgy tűnik, 2011-ben újra felbukkan.
Photobucket

I could not pick a favourit image because one: I can't see all of them two: there's hundreds of them I do like. Now I show you 3 Nasa images I adore. The Elusive Jellyfish Nebula (below), Tentacles of the Tarantula Nebula, and the The Magnificent Horsehead Nebula. Show me yours!
Nem tudok kedvenc "csillagos" képet választani, mert 1) nem láttam még az összeset 2) több száz van, ami tetszik. Mutatok most 3 Nasa fotót, amit imádok. A Meghatározhatatlan Medúza Csillagköd (itt lent), Tarantellapók Csápjai Csillagköd, és a Pompás Lófej Csillagköd. Mutasd meg neked melyik a kedvenced!
Photobucket
Alexander McQueen ✞ has always been my #1 favourite designer. In his Spring 2010 RTW collection there are theese "biological hybridization of women with sea mammals" dresses and "Alien-look" heels. So it's not tightly attach to this topic but in my interpretation it is extraterrestrial design so thus it could came from other alien worlds. Ufos and E.T.s should wear clothes like this if they'll come to Earth.
Alexander McQueen ✞ mindig az első számú kedvenc tervezőm volt. A 2010-es Tavaszi RTW kollekciójában vannak ezek a "nő és tengeri emlős biológiai keresztezése című" ruhák és "Alien-kinézetű" magassarkúk. Ez ugyan nem passzol szorosan a témámhoz, de saját értelmezésem szerint ez földönkívüli design, tehát más idegen világokból is származhat. Az ufóknak és ET-nek ezt kéne viselniük, amikor átruccannak a Földre.

A kinda funny and well designed short video about cowboys in the Grand Canyon (or something) among empyrean ambience. I don't know what for or who made it exactly but it's way too cool.
Egy ilyen vicces és szépen kivitelezett rövid videó cowboyokról a Grand Canyon-ban (vagy hol) égi momentumokkal fűszerezett környezetben. Nem tudom, hogy miért és ki csinálta, de ahhoz túl kúl, hogy ne rakjam fel.

What kind of stone is this? I have no idea. Maybe a gift from space? It's like in fables the Magic Stone which has extraordinary power and the Good Kids use against the Dark Forces. Isn't it? Anyway I want my engagement ring from this. (Or I rather last at the gold + emerald combination.)
Miféle kő ez? Fogalmam sincs. Talán egy ajándék az űrből? Olyan, mint a mesékben a Varázskövek, amiknek különleges erejük van, és a Jó Kölykök használják a Gonosz Hatalom elpusztítására. De nem? Mindenesetre ebből akarom az eljegyzési gyűrűmet. (Vagy inkább maradok az arany és smaragd kombinációnál.)

Clouds and Stars over Cotopaxi Volcano in Ecuador.

Uh, so I get here. What can a simple mind append to a perfection like this? Nothing.
Uh, szóval ideértem. Mit is fűzhetne egy egyszerű elme egy ilyen tökéletességhez? Nagyjából semmit.

If we're talking about dress codes, mention what suits for a spacewalk: A WHITE DRESS. A white, tight, long-sleeved, long-stemmed dress like this one. Sigourney Weaver could wear it in Alien Quadrilogy. A perfect dress for alien-fights. (When I have found this photo it amazed me immediately and still now it is one of my favourite photographs. What a pity I know nothing about it. Help me!)
Ha már dress kódokról beszélünk, említsük meg, hogy mi illik egy űrsétához: EGY FEHÉR RUHA. Egy fehér, szoros, hosszú ujjú, hosszú szárú ruha, mint ez. Sigourney Weaver is viselhette volna az Alien Quadrológiában. Tökéletes viselet alien-harcokhoz. (Amikor megtaláltam ezt a fotót, rögtön lenyűgözött és a mai napig az egyik kedvenc fotográfiám. Annyira kár, hogy semmit nem tudok róla. Segítsetek!)
Photobucket
* Please somebody tell me who's the photographer!
Why astronaut girls wear those boring uniforms? Maybe they could choose a hip set-up from the australian fashion designer, Dion Lee's AW10 collection. Cold colours, geometrical lines, metal buckles. Simple, clean and swell.
Miért hordanak az asztronauta lányok olyan unalmas uniformisokat? Talán választhatnának maguknak egy menő összeállítást az ausztrál divattervező, Dion Lee 2010-es Őszi/Téli kollekciójából. Hideg színek, geometrikus vonalvezetés, fém csatok. Egyszerű, tiszta és klassz.
Photobucket
Saaralepokorpi.com, NASA's Archives, style.com, levitating girl photographed by Sofia Ajram, dionlee.com, others unknowns

25 May 2010

N°5 Tempting to commit a sin

I'm not really a perfume-expert and I do not want to write particularly about them. Rather I try to describe a feeling they generate. They're floating in the air like a dress in the cold water, getting out the animal of every men and women or tempting an innocent virgin to commit a sin. They have some mysterious power.
Nem vagyok egy nagy parfüm szakértő és nem is róluk akarok írni elsősorban. Inkább megpróbálom leképezni az érzést, amit kiváltanak. Lebegnek a levegőben, akár egy ruha a hideg vízben, előhozzák a vadállatot minden férfiből és nőből, vagy éppen bűnre sarkallnak egy ártatlan szüzet. Valamiféle titokzatos hatalmuk van.
Photobucket
Can you remember the 'pair' of this? That was on my room wall but I like this version better. This Chanel N°5 commercial is so perfect. Full of lust, full of fragility, full of sensitiveness and of bonhomie. Estella is like a mermaid squirming around the kelps. Ieva Laguna is the complete continue of the story: she's the washed up beauty.
Emlékszel ennek a párjára? Azt a szobám falára tűztem, de ezt a verziót jobban kedvelem. Ez a Chanel N°5 reklám annyira tökéletes. Tele bujasággal, tele törékenységgel, tele érzékenységgel és bohémsággal. Estella akár egy sellő, mely vonaglik a tengeri hínárok körül. Ieva Laguna pedig a tökéletes folytatása a sztorinak: ő a partra vetett szépség.
Photobucket
This Old czech fancy deco scent perfume bottle and its imaginary scent reminds me of a hot afternoon next to the pool. The flora cast a shadow on the bank and in her purple turban Behati is fraternizing with the green water...
Ez a régi cseh díszesen dekorált parfümös üveg és a benne tárolt elképzelt illat egy forró délutánra emlékeztet a medence partján. A növényzet árnyékot vet a partra és lila turbánjában, Behati barátkozik a zöld vízzel...
Photobucket


What about the video commercials of one of the most famous french perfume? I want to remind you three of them: the 'Little Red Riding Hood and the Big Bad Wolf' themed advertising with Estella Waren, the whistling bird in a cage with Vanessa Paradis by Jean-Paul Goude and this brilliant video from the 90's for men's fragrance, Egoiste.
No és mi a helyzet az egyik leghíresebb francia parfüm videó reklámjaival? Szeretnélek háromra emlékeztetni: a "Piroska és a Farkas" témájú hirdetésre Estella Waren-nel, a ketrecben fütyülő madárként tündöklő Vanessa Paradis-féle reklámra Jean-Paul Goude rendezésében és erre a briliáns videóra a kilencvenes évekből, mely az Egoiste férfi illat kampányolására jött létre.

Secretly they all fall in love. And he's grabbing her hair, laying down on the heated stone, stroking from head to toe and embracing her. You know, perfume on your skin is like a shield for a persian soldier, essential.
Titokban mindenki szerelembe esik. És megragadja a lány haját, lefekteti a forró kőre, a feje tetejétől a lába kisujjáig simogatja és a magáévá teszi. Tudod, a parfüm a bőrödön olyan, mint egy perzsa harcosnak a pajzsa, nélkülözhetetlen.
Photobucket
Estella Warren by Jean-Paul Goude 1999, Ieva Laguna and Tony Ward by Will Davidson for Russh #34, Behati Prinsloo by Camilla Akrans for Vogue Nippon May 2007

Lady-K with guns and acrylic

When I saw Ted Noten's works my first thought was Wow, what an idea! To mix acrylic, guns, bullets, cocain, diamonds or a mouse has to be superfantastic and impressive. No doubt, it is. My absolute favourite is the Prada Lady-K-Bag. I could wear it everywhere. I WANT IT. Seriously.
Amikor először láttam Ted Noten munkáit, azt gondoltam Váó, micsoda ötlet! Keverni a műanyagot fegyverekkel, golyókkal, kokainnal, gyémántokkal vagy egy egérrel szuperfantasztikus és hatásos kell hogy legyen. Semmi kétség, az. Az abszolút kedvencem a Prada Lady-K-Bag. Mindenhova tudnám hordani, AKAROM. Komolyan.

Lady K Bag Nr. 4 Prada bag and heavily goldplated gun and bullet, acrylic. Artist's collection. 2007. Photography w.model: Sharon Mor Yosef.
Photobucket
Murdered Innocence Suitcase 24°—68°—6cm (appr. 20 kilo) gun with a silencer, holy communion dress, pearl, diamond, bullet. 2005.
Photobucket
Limited Edition Special edition of 6 bags, cases and a trolley. (Trolley 'A split second before imploding': Collection Stedelijk Museum Amsterdam). Photography BackUp-bag: Sharon Mor Yosef. 2007.
Photobucket
Photobucket
Super Ted Crafts, the magazine for contemporary craft. July/ August 2009 part 1.
Survival Bag 1 mackerel cast in acrylic with sacond-hand handle, 18 x 40 cm. 1997.
Louis Vuitton Bag Louis Vuitton bag cast in acrylic 45 x 40 cm. 2008.
Turbo Princess mouse and pearl necklace cast in acrylic, whitened silver, steel wire, 7.5 x 15 cm. 1995.(click images to enlarge)
Photobucket
Photobucket
There are some other creations by him iLike too much. For example the Golden Pills Bag, the Superbitchbag, the Messin' around with willy project, the Meatbag, or the Icepick Bag. By the way, check out his website.
My second thought about his works was Gee! These bags are for total Bad Ass Girls like Tamara Dobson or Pam Grier. Imagine these black cinema heroes with a Lady K or a Super Bitch Bag... they'd kick some more ass with them! Pam and Tamara are full of Dynamite!
A második gondolat, ami Noten munkáiról eszembe jutott, hogy Szűzanyám! Ezek a táskák Totál Tökös csajoknak készültek, mint például Tamara Dobson vagy Pam Grier. Képzeld el ezeket a feketemozi hősöket egy Lady K vagy egy Super Bitch táskával az oldalukon... még több segget szétrúgnának, az egyszer biztos! Pam és Tamara tele vannak Dinamittal!
Photobucket
Tamara Dobson in Cleopatra Jones (1973)
Photobucket
Pam Grier in Coffy (1973)

Super Bitch Bag Lady K handgun (engraved with flowers and gold-plated) cast in acrylic. 2008.
Photobucket

20 May 2010

Lo... Lola... Lolita!

This was a trial stylist work for a hungarian teen magazine. I've chosen the "Lolita-phenomena" as my topic because her world made a big impression on me. Later I gonna write about it more. In this scheme during the selecting of clothes I had to mind it's for a Teen magazin.
Ez egy próba stylist munka volt egy magyar tinimagazin számára. A "Lolita-jelenséget" választottam témámnak, mert nagy hatással volt rám a világ, amiben ő élhet. Később fogok még erről írni. Ebben az anyagban a ruhák kiválasztásánál gondolnom kellett arra, hogy ez egy Tini magazin számára készül.

THE PLAYFULNESS OF THE CHILDLIKE CHARM AND THE ELEGANCE OF THE TEMPTER VAMP, WELCOME TO LOLITA'S WORLD!
A gyermeki báj játékosságának és a csábító vamp eleganciájának világába Lolitán keresztül vezet az út!
Photobucket

19 May 2010

Hello, YOU!

It's time to say hello and give a bit of introduction about myself and the blog. My name is Annamária and I am from Hungary. I grad in liberal arts, qualified in filmtheory and filmhistory.

I gonna write with passion, mode and enthusiasm about everything I'm enthralled by - all kinda proliferates of ART - so fashion, music, film, photography, painting, design and so on. Style is above all. I mean, everything that has remarkable and special matter. There'll be personals, styling works, critics and articles, too. One more note. I gonna bring out all of my publications either in the online media or in the printed press.

So let's begin. Pay attention: Oui, Mademoiselle is on Facebook! If you like what I'm doing don't be shy and follow me via Facebook, Twitter or Bloglovin'! I'm curious of any kinda opinion, bad or good, comments are welcome and appreciated, Likes make me smile and keep me continue. Contact me if you have any question, notion or friendliness: contact.ouimad@gmail.com. Other places you can find me are Flickr and YouTube.
Thank you.
Annamária

17 May 2010

Publications: 2009 and the first half of 2010

All of my publications in 2009 and in the first half of 2010 either in the online media or in the printed press. I worked as a stylist assistant and as a journalist intern for several magazines. My big dream was to appear my name in a magazin, it came true so it's time to work up...
(Click on titles to read the article.)


BUDAPEST NAVIGÁTOR 2009. Summer
I was working as a stylist assistant to Áron Szabó [also known as Áron Veszéjes]. The shooting was in May 09 in Meridien Hotel about two stranger who meets in a bar and ends in a hotel room. On the 4th photo they're my goldie heels. Budapest Navigátor is a printed Shopping and Lifestyle Guide.

Photography: László Mészáros
Photo assistant: András Már and Szofi
Stylist: Áron Szabó
Stylist assistant: Annamaria Kiss
Models: Fukui Yusuke, Vivien (Art Models)
Make-up: Melinda Cseh
Hair: István Tóth (Microphone Hair)
Clothes: Nanushka


NŐI LAPOZÓ | WWW.NOILAPOZO.HU 2009. December
I was working for this online women magazine [origo] Női Lapozó for a month as an intern. I was a stylist assistant and I also had to edit and write these "celeb-galeries". Original articles are removed from the page, because it has changed its name and profile.
+ Jelenés a királynő előtt (article 1 2 3)
+ Nekik a méret a lényeg (article 1 2 3 4 5)
+ UNICEF bál jótékony celebekkel (article 1 2 3)
+ Karácsonyra készül a világ (article 1 2 3 4)


JOY MAGAZINE | WWW.JOY.HU 2010. February - 2010. May
I was working for the hungarian Joy magazine and its online section Joy.hu for 3 months as a journalist intern. I had to do translates, pr articles and I had some own-style-evolving articles.

WWW.JOY.HU 2010. February
+ Íme Makány Márta ruhái a hétköznapokra! (or here)
+ Hallgasd meg a Crystal és Vásáry André közös dobását! (or here)
+ Hallgatni is jó Alicet Csodaországban! (or here)

WWW.JOY.HU 2010. March
+ Kávé, parfüm és egy emlék illata (or here)
+ Nézd meg a USE 2010-es tavasz-nyári divatbemutatóját! (or here)
+ Érintésálló "Touch it!" bögrék a Tchibótól! (or here)
+ Nézd meg, hogy milyen lesz az őszi Burberry csizmadivat! (or here)
+ Tóth Vera a Sugarbird kollekciójában lép kifutóra (or here)
+ Hien számára játék az egész (or here)

JOY MAGAZINE 2010. April
+ Éld át! page 34
+ Párban, pozitívan! pages 62-63-64
(article images coming soon)

WWW.JOY.HU 2010. April
+ Vásárolj okosan! Segít Rachel Zoé, a hírességek stylistja (or here 1 2)
+ Világpremier! Scooby Doo magyar színészekkel! (or here)

JOY MAGAZINE 2010. May
+ Becsavarodva page 10
+ Anya-lánya page 33
+ Trónra, hercegnő! page 38
+ Pimasz Pónik page 38
+ Ár alatt page 39
+ Férfi a köbön page 40
+ Finom falatok page 40
+ Lady Gaga Régen és most page 42
+ Sima láb - sikeres hódítás page 64
+ Állj készen a tavaszra page 141
+ Sütésre fel! page 222
+ Bolond szél page 242
(article images coming soon)

WWW.JOY.HU 2010. May
+ Divatkirályok közelről egy magyar tollából (or here)
+ Jennifer Lopez újra bomba formában! Hogy csinálja? (or here)
+ Jennifer Lopez is ezeket a divatszabályokat követi! (or here)
+ Divatmániás vagy? Akkor íme a legjobb divatblogok! (or here)

JOY MAGAZINE 2010. June
+ Ilyen a formám page 32
+ Perzsia hercege, Az idő homokja page 33
+ Itt a strandtáska-szezon! page 38
+ Van, aki forrón szereti page 38
+ "Kiszálltam a mókuskerékből" Jennifer Lopez interjú pages 44-45
+ Sima ügy! page 50
+ Férfias hétvégék a Mammutban! in appendix
+ Kedves Divatnaplóm! pages 132-133
(article images coming soon)

JOY MAGAZINE 2010. July
+ Szóljon hangosan az ének! pages 32-33
+ Hőguta page 146
(article images coming soon)

Avantgard filmelméletek

"A művészet nem a láthatót adja vissza, inkább láthatóvá tesz."
(Paul Klee)

Az avantgard, a Mozaik Kiadó és a Kulturális Enciklopédia Interneten elérhető meghatározásaira támaszkodva, francia eredetű szó (avantgárd) eredetileg elővédet, előcsapatot jelent, és mint gyűjtőfogalom ismeretes a világirodalomban és művészetben. Időbeli datálása bizonytalan, ugyanis az egyes irányzatok (futurista, expresszionista, dadaista, szürrealista és konstruktivista stílus) művészeti áganként, kultúrkörönként, országokként eltérően jelentek meg, és ezek egymással keveredtek is. Azt mondhatjuk, hogy az avantgárd időben az 1900-as évek elejétől indul és az 1930-as évek közepéig, végéig tart. „Az avantgárd irányzatok alkotói úgy akartak stílusforradalmat, hogy a megelőzőt is el akarták söpörni.” Számukra mindegyik régi irányzat sematikus és üres lett, eszköztáruk pedig elavult, elsilányult. Hagyománybontás, a régi értékek teljes lerombolása vagy átértelmezése vezette őket. A művészi formanyelvet radikálisan meg kívánták újítani minden művészeti ágban, és törekedtek a teljes emberi és művészi szabadság megvalósítására. Céljuk már nem a látvány valamilyen mértékű visszaadása, hanem a dolgok mögött rejlő gondolati tartalmak érzékeltetése. Az avantgard témaválasztás is átalakult: a XX. századi ember megváltozott élete, elidegenedettsége, létminősége, az embert fenyegető veszélyek vagy az előtte megnyíló lehetőségek ábrázolása. Az avantgard művészeti ágak közeledtek egymáshoz (a film hatása igen erős), így tiszta műfajokról már csak ritkán beszélhetünk.


„Olyan vagyok, mint a filmszalag, és mint a gyermek ezernyi vidámparkban.”
(George Grosz)

Anton Kaes Az elidegenítés, mint módszer: a film és dada című munkájában kitér arra, hogy miért volt több okból is nehézkes avangard filmet készíteni. Szerinte először is azért, mert a filmgyártás, az irodalommal vagy a festészettel szemben, nagyobb költséggel járt, technikailag bonyolultabb volt egy film előállítása, és a közönséget is nehezebb volt megszerezni. Másodszor, a filmkészítők nem számíthattak a galériák, múzeumok és műgyűjtők támogatására, mert a filmet nem tekintették hagyományos értelemben vett műalkotásnak. Nem utolsó sorban pedig azért, mert a húszas években egyre inkább nyereségérdekeltté váló filmipar sok avangard művészt riasztott el a filmkészítéstől. Ennek ellenére a film, szemben más művészeti ágakkal, alkalmasabbnak tűnt a gépiesített, kaotikus és dinamikusan mozgó világ ábrázolására, és a fotómontázs-technika is a film képi világára támaszkodott. Erről Yvan Goll így ír 1920-ban: „A bolygó sokkot kapott. Új korban vagyunk, a mozgás korában. Mindez a technikának köszönhető. Megváltoztatta az egész földkerekség arculatát. Kisvárosok óriási pályaudvarokká dagadtak, New York a felhőkarcolóival fények alkotta hegység, a termőföldeken tágas, fehér repülőgépcsarnokok. Feje tetejére áll a naptár, az időszámítás, a tizenkettes számlapú óra. Az éj egyre messzebb hajszolja a nappalt, az óra nappá lesz, akárcsak a perc. Mozgás, csupa mozgás. Üzlet üzletet űz. Élmény, élményt, kép képet hajszol. [...] Új elemek, mint a rádium, az ózon, hatással vannak az egész művészetre: A mozgás. A művészet minden ága: a költészet, a festészet, a szobrászat, a tánc átéli és elszenvedi. [...] A változást már rég érezni lehetett: futurizmus. Szimultanizmus. Picasso a festészetben. Stramm a költészetben. Tapogatózások. De még több történt. A statikus törvények megdőltek. A tér és az idő egyszer csak vereséget szenvedett. A művészet legmagasabb követelményeit: az ellentétek szintézisét és játékát a technika teszi először lehetővé és könnyebbé: A film a mienk lett.”
A film nem mint valóságleképező rendszer jelent meg, hanem előtérbe került a saját jeleire való reflektálása, így a film saját magát választotta témaként: „a film mint film”. A vászon megszűnt ablak lenni a világra, mint ember alkotta szabályszerű és matematikai rendszer jelent meg. Az anyagi és emberi világ itt már nem a bemutatás tárgyát képezi, hanem mindenekelőtt anyag, amely fölött szabadon lehet rendelkezni, és amely montázs segítségével korlátlanul idézhető és kombinálható.


„A francia film legyen igazán francia és igazán film!”
(Louis Delluc)

Louis Delluc (1890-1924) francia filmrendező, forgatókönyvíró és filmkritikus volt. Kritikáit Cinema et cie néven gyűjtötték össze, 1919-ben. A Wikipédia Francia filmművészet című cikkére alapozva elmondhatjuk, hogy Franciaországban kialakult egy új szellemi mozgalom, melynek egyik kezdeményezője és vezető egyénisége Louis Delluc lett. E mozgalom gyökerei az első világháborúra és annak hatásaira vezethetőek vissza: az alkotóknak nem lehetett nem észrevenni a kontrasztot a valóság és a művészet között. Így a film, a többi művészeti ághoz hasonlóan, megpróbált egy másfajta valóságot bemutatni, azaz az emberben lejátszódó pszichés folyamatok és szabad asszociációk valóságává válni. Fontos változás volt ez, hiszen a film kinőtte a „vásári mulatság” szintjét, és az értelmiség körében is egyre inkább érdeklődést keltett. De ez az új mozgalom sem volt teljesen független a korabeli uralkodó irányzatok lenyomatától, a különféle izmusok a filmben is jelen voltak, és nem jött létre egy egységes stílusirányzat. A francia rendezők laza csoportokat alkottak, és ellentétben Németországgal, ahol néhány rendező munkássága által az avantgard kialakulása egységes folyamat volt, a francia filmművészetben külön-külön művészek által jelentek meg. Az 1930 és 1945 közötti időszakban, miután a hangosfilm meghódítja a közönséget, igény lett a filmtörténetek és a rendezők életét bemutató monográfiákra, majd az alkotók filmográfiájára. George Sadoul A filmtörténetírás forrásai, módszerei és problémái írásában ennek előfutáraként Louis Delluc-ot és a British Film Institute folyóiratát, a Sight and Sound-ot jelöli meg, mely a háború alatt kezdi el publikálni Film Indexét. A játékfilmek filmográfiáját a korabeli újságokra támaszkodva állították össze, pontos dátumokkal és az alkotók teljes névsorával. A Sight and Sound első filmográfiája Charlie Chaplin életműve volt, melyet Louis Delluc gyűjtött össze 1921-ben.




„Nos, mióta szembesültem ezzel a ténnyel: dada = absztrakt művészet, azzal szórakoztatom magam, hogy a másik álláspontot is képviselem: dada = nem absztrakt művészet.”
(Hans Richter)

Hans Richter (1888-1976) német származású festő, grafikus, avantgardista, „film-kísérletező” és producer volt. A dada és a film című áttekintését feldolgozva, melyet azzal a megállapítással kezd, miszerint a „művészettörténészek újból felfedezték a dadát”, mutatom be az avantgardban tett (első) lépéseit. Úgy definiálták a dadaizmust, mint „egyfajta felmagasztalt tréfacsináló mozgalom, mely a maga idejében némi destruktív funkcióval bírt”, és úgy tűnt, ez a meghatározás rá is ragadt az irányzatra. Azonban a kritikusokkal ellentétben, Richter úgy látja, hogy a dada nem a zaj, amit keltettek, hanem a nézetek, problémák, eszmék ábrázolása, amelyek a kor művészeit foglalkoztatták. 1916 és 1919 között Zürichben a művészi törekvések az absztrakt művészet felé irányultak. Az absztrakt akkoriban provokációnak és szemtelenségnek számított, és az is előfordult, hogy egy-egy képet „cenzúráztak” normális emberi alakok ráfestésével. Richter már dadaistákhoz való csatlakozása előtt is az absztrakt felé fordult, és az „alapelvek objektív megértésének” problémája foglalkoztatta, törekedve a korlátlan szabadságra és spontán kifejezőerőre. Viking Eggelinggel való közös munkája vitte el a festészettől egészen a filmszalagig. Kísérleteztek a vonal és sík egymásra ható viszonyával, és ezek magatartásával. Kialakítottak egy módszert, amelyben a vonalat és a formát a legalapvetőbb és legmagasabb, legbonyolultabb szinten is meg tudták jeleníteni. Ezt a módszert Eggeling „a festészet generálbasszusának” nevezte el. Papírdarabokra készítettek vonalakat, majd ezeket maguk előtt tologatva, ráébredtek, hogy a különböző rajzok vonalai összefüggenek és harmóniát képeznek, így megszületett az ötlet, hogy hosszú papírszalagokon csinálják meg ugyanezt, így jöttek létre első „filmszalagjaik”. Richter művének címe Prelúdium (Präludium) volt. Ezekből a kísérletekből származott az ötlet, hogy a mozgást megvalósítsák, azaz filmet készítsenek. Így az elsőnek számító absztrakt filmeket Eggeling és Richter nevéhez köthetjük, bár nem képviselik a „hivatalosan elismert dada-szellemet”, de mégis a művészeket foglalkoztató problémák kibontásából jöttek létre. Az első film a Ritmus 21 (Rhythmus 21), mely számomra értelmezhetetlen lenne zenei kíséret nélkül. Azonban Sue Harshe zenéjével többfajta vízió is belelátható: felfogható a sötét és világos, a rossz és jó örök küzdelmének, amit nekem e film alapján a zongora billentyűi testesítettek meg. Négyzet és téglalap alakok változását és ütemekre hangolt váltakozását, és fel-felbukkanását látjuk, mégis mintha történet kerekedne a síkidomok párbajából. A dadaisták hittek a véletlen törvényében, de az csak akkor vált elfogadhatóvá, amikor a „szabály” törvényét is felfedezték, így helyreállt az egyensúly. Véleményem szerint a kettő összhangját új képzelték, hogy a szabályszerűséget a síkidomok, anyagok, és tárgyak rendszere jelképezi (melybe az ember is beletartozik), a véletlent pedig ezek rendeltetésszerű rendszerének megbontása. Richter szerint a dada éppúgy absztrakt művészet, mint nem absztrakt, amit néhány film bemutatásával bizonyítani is kíván.


René Clair Felvonásköz (Entr'acte, 1924) című filmjében a teve húzta halottaskocsi, a szakállas táncoló lány, a halott megjelenése, és a gyászolók misztikus eltűnése által „a dada görcsbe rándul a nevetéstől az értelmetlen eseményeken”. Vagyis a halálból űz gúnyt, mely meglátásom szerint a korban igen bátor tett volt. Már eleve humorra ad okot a teve, amikor pedig a halottaskocsi elszabadul, és megkezdődik az üldözés, még inkább érezzük, hogy képtelenség minden, ami a vásznon zajlik. Ezt az érzetünket csak fokozza a vidámparki hullámvasút egyre fokozódó száguldása. A film végén lévő bűvész trükk, amikor a halott feltámad, majd eltűntetve mindenkit, magát is elvarázsolja, a dadára jellemző humor csúcspontja, amivel azt gondolom, gúnyt állít a komolyságnak. A filmet a ritmusbeli különbségek, a lassított és gyorsított mozgások, az egymásra fényképezett átlagos dolgok valószínűtlen összekötése teszik abszurddá.




Richter absztraktabb filmnek tekinti saját, a Tanulmányom (Filmstudie, 1926) című művét. Ebben a tárgyak elvesztik eredeti jelentésüket, új értelmekkel ruházza fel őket, absztrakt formákká válnak, melyek szabályos ritmika alá rendeződnek: „a gyengéden fodrozódó és megtörő hullámokban lebegő fejek és szemek, amelyek megannyi holdként kelnek fel a vásznon”. Tisztán látszik ebben a filmben, hogy Richter formaként kezeli a tárgyakat, legyen az élő vagy élettelen. Formáit azonban úgy táncoltatja, hogy azok harmóniát és folytonosságot teremtsenek egymással. Bármennyire is véletlenszerűnek hat, meglátásom szerint ez egy igen jól megkomponált munka, amelyben nem tárgyak, hanem idomok játsszák a főszerepet.


Man Ray Emak Bakia (1926) című kompozíció szintén átértelmezett tárgyak halmazából áll, amelyben egy gallérgomb lebegve a térben utat nyit számunkra az egész világmindenség felé. A maguk idejében mindkét filmet szürrealistának bélyegezték, azonban mégis dada filmeknek nevezhetnénk őket. Bár a két irányzat nem teljesen elválasztható egymástól, hiszen a szürrealizmus a dadából vált ki, „a dadaisták pedig éjjelenként szürrealistákká változtak át”8. A két film nem tartalmaz rejtett erkölcsi utalásokat, bár freudi értelmezéseket fellehetünk bennük. Megfigyelésem szerint Man Ray filmjében a formák sokkal inkább meghatározhatatlanok, mint Richterében. Man Ray jobban elrugaszkodik a valóságtól, bár meg is jeleníti azt. A filmet kettébontanám: valós és megfoghatatlan tartalomra, és számomra ezek itt élesen külön is válnak. Man Ray talán a kettő párhuzamba állításával próbálta meg igazolni, és megmutatni a lélek rejtett tartalmait, a meg nem fogható állapotokat és hangulatokat. Számomra a film ijesztő és feszült, így vitatnám azt a megállapítást, miszerint inkább dada, mint szürrealista.




Richter Délelőtti rémálom (Vormittagsspuk, 1927) című filmjében négy keménykalapnak, néhány kávéscsészének és nyakkendőnek „elege lesz” és fellázad, ami 11.50-től 12-ig tart; aztán visszasüllyednek a szürke hétköznapokba. A kamera lehetőségei teljesen kihasználtak, megszűnik a gravitáció fogalma, térben és időben minden lehetségessé válik, a lehetetlen lesz a valóság, mely csak egy forma, egy olyan forma, mint akármi más világunkban.


A dadaizmust a benne lévő megszüntethetetlen paradoxon teszi nehezen megérthetővé, ugyanakkor érdekessé és szükségessé. A tárgyak szimbólumokká válnak, beazonosíthatóak lesznek, akármilyen szemmel is nézzük az adott művet. A Délelőtti rémálom kapcsán „a társadalomkritikusok a nácik ellen szóló szatírát fedezték fel benne, a pszichoanalitikusok a hétvégi bevásárlás libidójáról találtak ki történetet”. A dada-szellemre égető szükségünk van abban a világban, amiről azt hisszük, hogy megértjük, amiben a konvekciók uralma alól kitörni vágyókat legszívesebben kitaszítanák; és szükségünk van rá „a humortalansággal szemben a művészetben, a filmművészetben – mindenben”.



„A műalkotás, mint bármely más intellektuális tevékenység, a saját korához szóljon. A festészet, mivel vizuális, szükségszerűen a környező világ, nem pedig a lelkiállapot visszatükröződése. Minden festménynek tekintettel kell lennie erre a pillanatnyi és örök értékre, hogy túlmutathasson születése pillanatán.”
(Fernand Léger)

Fernand Léger (1881-1955) francia festő, szobrász és filmkészítő volt. Léger egyetlen filmje, az 1924-es Gépi balett (Ballet Mecanique). Anton Kaes Az elidegenítés mint módszer: a film és a dada című elemzését használom fel, miszerint Léger a Gépi balett című filmben valódi képanyagokat vágott össze, nagyon gyors snittekben, így próbára téve a néző befogadó- és tűrőképességét (Léger szándéka szerint a néző befogadóképességét az elviselhetetlenségig kell fárasztania). Ebben a filmben, írja Léger, „a szem megszokásait alapos lökés érte. Szalmakalap, cipők, üvegek, lemezek, műlábak, arcok, szemek, gépek, egy rakás holmi és végül egy mosónő voltak a színészeim. Mindet ugyanúgy kezeltem, egységes erővel.” Az embert és a tárgyakat ugyanolyan ritmika és pulzálás alá helyezve, Léger a képeket nem, mint érzelmi érték használja, hanem csak építő- és formai elemként. A közeli női arcrészletek, a mosónő ismétlődő képei, az alkatrészek, a mozgó konyhai eszközök, és a lüktető fémdugattyúk táncolnak, kettéosztódnak és átváltoznak, gömbölyűek vagy hegyesek lesznek, aztán eltűnnek. Véleményem szerint Léger a gépeket megszemélyesíti, az embereket pedig elgépiesíti. Jól látszik ez azon, hogy például a pislogást vagy a lépcsőn való felsétálást mennyire monoton módon, ritmusszerűen mutatja meg. A tárgyak a film szerkezetében ugyanolyan szerepet töltenek be, mint egy gépben az azt felépítő elemek: mindkettő számtalan külön részből, és összeépítendő egységből áll. „A montázs-elv az alapja a gépnek és a filmnek egyaránt.” Léger nem volt dadaista, de filmje teljes mértékben az. Megragadta az egyszerűt, közönségest, közhelyest és annak kétértelművé válhatóságát, így „a komoly szépség nevetség tárgyává válik, a nevetés pedig absztrakt szépséggé, anélkül, hogy a kettő közül bármelyik veszítene értelméből és jelentéséből”.






„Láttak már önök egy nagy, vadul rángatódzó fényszóróparádét, egyre messzebb és messzebb hadonászó karokkal? Valami hasonlóra gondoltam.”
(Moholy-Nagy László)

Moholy-Nagy László (1895-1946) magyar fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, és a kísérleti filmek egyik magyar úttörője volt. Vasák Benedek Balázs Moholy-Nagy László utópiája11 című publikációjában úgy véli, hogy Moholy-Nagy nevével leginkább az „utópia” és a „kísérletezés” fogalmakat lehet együtt emlegetni. A húszas évek elején e két fogalom volt a művészi program alapja, és ez hatotta át az alkotók szellemiségét és gondolkodásmódját. Az utópia fogalma az avantgard társadalmi elkötelezettségéből fakad, a jövőkeresés, valami más, valami jobb keresése; a kísérletezés pedig az ehhez kötődő művészi alkotómunka mindennapi megnyilvánulási formája volt. Moholy-Nagy szerint a fotó lényege nem a tárgyak látványának rögzítése, hanem hogy képes a fényt megörökíteni, és ezáltal addig sosem látott, tapasztalt látványok viszonyait megragadni. Moholy-Nagy úgymond „eldobja” a fényképezőgépet, és a fény közvetlen hatását próbálja megjeleníteni: ez a fotogram (az elnevezés tőle származik). Első filmes kísérletét, A nagyváros dinamikája címűt, a tempó és ritmus kavalkádja, a cselekmény mellőzése, és a kép optikai viszonyainak tökéletes kihasználása jellemzi. Később három dokumentumfilmet készített: Berlini csendélet (Berliner Stilleben, 1931); Marseille, a régi kikötő (1929); és a Cigányok [vagy Nagyvárosi cigányok, Großstadt Zigeuner (Big City Gypsies), 1933]. Azonban ezek meghatározhatatlanok: látszólag szerkesztetlenek, ami a dokumentumfilmre jellemző, de ugyanakkor Moholy-Nagy bele-belenyúl az anyagba, és ettől válnak feszültté. Vasák Benedek Balázs11 elemzése szerint, ha dokumentumfilmként nézzük őket, akkor arra kell figyelnünk, amit a kép ábrázol. Ha tiszta filmként, akkor pedig a képen illetve montázsban megjelenő optikai viszonyokra. Például a Cigányok nagy része táncjelenet, így tulajdonképpen a ritmus szervezi össze a filmet. A részletből, amit láttam, azt szűrtem le, hogy ezekben a táncjelenetekben az árnyékok ugyanolyan fontos szerepet játszanak a vásznon, mint maga a táncos: a táncos árnyékával táncol. Moholy-Nagy legismertebb filmje a Fekete-fehér-szürke (Lichtspiel Schwarz Weiss Grau, 1930) című rövid darab. Ebben már nem a valóságképeket szervezték át utólag, hanem maga a felvett anyag is teljes egészében konstruált és egy különös tárgy mozgásai által manipulált. Ez a tárgy, a Fény-tér-modulátor, egy Moholy-Nagy által kreált szerkezet, melynek mozgó felületei állandóan változó fénymintázatokat eredményeznek. A filmen e tárgy szinte teljesen elveszti anyagiságát, és a fény-árnyék hatások vizuális mintázatok sorozatává alakulnak. Moholy-Nagy filmjeiről Vasák Benedek Balázs11 elemzéseit feldolgozva írtam, saját megfigyeléseimmel kiegészítve azokat.
"Láttak már önök egy nagy, vadul rángatódzó fényszóróparádét, egyre messzebb és messzebb hadonászó karokkal? Valami hasonlóra gondoltam. De nem a signal abc szétvagdalt ritmusára, hanem valami fénykompozíció alapján, amelynek megvan a maga egzakt partitúrája. Ez csak az egyik terv volt. Csak az egyik lehetőség. A fénynek és a mozgásnak azonban ezer ilyen álma van, amelyekben a fizika és apparátusai, például a fény polarizációja és interferenciája, valamint a spektroszkópia lényeges szerepet játszhat... Nagyon valószínű, hogy a jövőben a lakások bizonyos helyét, a rádióhoz hasonlóan, e fényfreskók felfogására használják majd fel." - szegezve Moholy-Nagy a kérdést hallgatóságához. Értelmezésem szerint Moholy-Nagy úgy képzelte el a jövő művészetét, mint a fénynek alárendelt kompozíciók halmazát, melyek összekapcsolódnak a mozgással, ezer meg ezer különféle struktúrát és mintát alkotva.




Írta: Kiss Annamária 2008.